Csapjunk is bele a lecsóba, és kezdjük mindjárt az utóbbival, azaz hogy egy adott díszítőelemet, jelen esetben az új őszi falevél csipi csomagot turbózzuk fel hárman: Betsy, Edit és jómagam. Ha kíváncsi vagy mindhármunk verziójára, akkor nem árt visszanézned ma többször is, mert a részletes bemutatás miatt nem terhelünk Titeket egy hosszú-hosszú bejegyzéssel, hanem 3 részre bontottuk, az elsőben, azaz ebben, megnézhetitek Betsy verzióját, dél körül a másodikban Edit mutatja meg mihez kezdett a levelekkel, majd délután megleshetitek hogy én mire jutottam velük. 🙂
Íme tehát Betsy megoldása:
"Mostanság a kedvenc technikám chipboardokhoz az akvarell ceruza. Aki szeret bélyegezni, annak egyébként is ajánlom, hogy szerezzen be egy készletet – így ha már kéznél van, akkor használhatjuk a csipik feldobására is.
Először is színezd ki a ceruzákkal a csipit, használhatsz több színt is, ezek egymásba fognak keveredni, így érdemes egymással harmonizáló színeket felvinni.
Eztán kapóra jön, ha van egy víztartályos ecset, de sima vizes ecset is megteszi. Simítsd át vele a színezett csipidet – így a színek összefolynak és tökéletesen elfedik a felületet. Ügyelj rá, hogy ne használj túl sok vizet, mert az felszedi a csipi legfelső rétegét és ez nem túl szép látvány.
Kicsit tedd félre a csipiket, amíg megszáradnak. Utána StazOn tintával (nagyon fontos, hogy ne vizesbázisú tinta legyen!) bélyegezz a csipi felületére. Érdemes apró feliratos vagy mintás bélyegzőt választanod, mert ez nagyon szép nyomatot ad a szabálytalan formán.
Ha még jobban fel szeretnénk dobni a végeredményt, akkor használhatsz glossy ragasztót – amely szép fényes felületet ad a chipboardnak. Ennek száradási ideje kb. 24 óra, így vedd számításba, hogy van-e elegendő időd rá, hogy megszáradhasson.
Az elkészült képeslapot ma magammal vittem a munkahelyemre – nem azért, hogy villogjak vele 🙂 , hanem mert ha elkészülök valamivel, azt szeretem még a a rákövetkező napokban nézegetni, simogatni a szememmel. Gondoltam felteszem majd a faliújságomra, hátha feldobja az amúgy nem túl inspiráló környezetet.
De a képeslap külön életre kelt és megtalálta a gazdáját. Az egyik kolléganőmnek annyira megtetszett, hogy néhány kedves szóval kiegészítve a lapot, neki ajándékoztam. Nagyon jó érzés volt kézzel készített képeslappal meglepni valakit. Már szinte el is felejtettem ezt az érzést…. :)"
Ha kíváncsi vagy Edit megoldására is, ne felejts el benézni később! 🙂
