szerző: Ranga Sophie
Van nekem egy csuda barátnőm! Régi barátság a miénk, tíz éves korom óta tart. Még Zánkán találkoztunk, ahova eredetileg egyikünk sem akart menni. Végül mentünk: ő a Meosz, én pedig a néptánc által. Messze lakunk egymástól, 300 kilométerre. Sokáig leveleztünk, fülkéből telefonáltunk, ritkán találkoztunk, voltak kisebb-nagyobb szünetek, de mindig tudtunk egymásról. Férjhez ment, két gyönyörű, okos gyerekeket szült. Amit az élet egyik kezével elvett tőle, azt a másikkal sokszorosan pótolta: odaadó, kitartó, vicces, kellő iróniával éli az életét, és akkora szíve van, hogy nem is tudom, hogy bírja el! A legnagyobb ”rajongóm”, ha mondhatok ilyet… és valójában ebből a hosszú előszóból a nagyja irreleváns az oldal tekintetében, de mindenképp le akartam írni. 🙂
Ami a lényeg, hogy az ő kérésére készült ez az ajándék, a ”kicsi” lányának, aki most lett 18…
Elküldte az idézetet és a képeket, amiket szeretett volna, hogy felhasználjak. A teljes alakos fotókkal nem boldogultam, aztán rájöttem, hogy az arcát szeretném kiemelni, a tekintetét, mert én bennük látom a ”csodát”.
Látom, ahogy bontogatja a szárnyait, nagylány lett, hiába… Farmerben gondolkodtam, arannyal, virágokkal… Akvarell papírra dolgoztam, mert mostanában szeretek alapnak Ecoline-t használni, pecsétekkel, 3D pasztával és dekorfóliával. A rózsás chipboardot először egészben tettem a kép alá, aztán szétvágtam és elfordítottam, így kicsit olyan lett, mintha egy tiara lenne a nagylány fején. A rózsahalmot tettem először a kép jobb oldalára, de még hiányzott valami. Egy csíkos polaroid keretre szócímkéket ragasztottam, ez került balra, és egy aranyozott fa polaroid chipboard jobb felülre az idézet alá. Curioval kivágtam a „Beutiful” feliratot, ezt rávarrtam a kép aljára. A fotó alá egy kék textilt vágtam, ezt is varrtam.
Feladtam postán, másnap ott is volt a kis csomag. Persze nem bírta ki Édesanya, és két nappal a születésnap előtt odaadta. 🙂
