A Nő kétszer

szerző: Belső Olga és Tihany Tamara

Valami készül már megint itt a NőiCsizma háza táján, mert mindent a közösségért, és az alkotókedvetek felcsigázásáért!  Titokzatos csend és hatásszünet…

Ismét egy új rovattal jelentkezünk, a címe: ScrapBarátok. Ez most egy demó változat, és csak azért mutatjuk meg, mert túl jól sikerült :D. Készítettünk ketten, két oldalt ugyanabból a fotóból, mindenki a maga stílusában. Így lett egy szép tamcsis, és egy dark olgás oldalunk. Mivel szomorúan konstatáltuk, hogy nulla darab közös fotónk van, kénytelenek voltunk külső segítséghez nyúlni: Madonnát pl. mind a ketten bírjuk. A sorozat folytatásában azonban már valódi, megtörtént közös élményekről készült közös fotókat dolgoznak fel ketten (könnyű nekik, van rá három hetük 😀 ).  
Ime tehát, ebből a fotóból indultunk ki mindketten.

Olga inkább a wampra tette a hangsúlyt, és egy dögös oldalt készített a fotóból, idézem:

"Madonna korunk egyik legfényesebb állócsillaga, amit az a három tény is jelez, hogy a.) ismeri az anyám, b.) ismerem én, és c.) a gyerekeim is ismerik. Jó, tudom, ennél azért frappánsabbat vártunk tőlem, de most mit csináljak, Madonna tényleg akkora sztár, hogy róla aztán tényleg a sztárság ugrik be elsőre mindenkinek, meg hogy Ray of Light, de a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást.

Úgyhogy nem meglepő módon az oldal összeállítását aranyfüst-fóliázással kezdtem. Másnál biztos elég lett volna érzelmileg arany akrillal lefújni a csillagokat, de Madonnának szerintem jár a füstfólia. Egy bármilyen papírdarabot beborítottam tehát füstfóliával, majd formalyukasztómmal csillagokat vágtam ki belőle. Sőt Madonnának árnyék is jár a csillag mögé, úgyhogy azt is vágtam fekete kartonból. 🙂

Milyen is még Madonna? Olyan, aki mindig fenn tudja tartani maga körül a feszültséget, a figyelmet. Kiismerhetetlen, meglepő, és úgy általában túl sok. Erre próbálnak utalni a rétegek és a gyűrött selyempapír, a nőiességét a csipkék, a vadságát a fekete, a szexiségét a tollak jelképezik. Színeket ma sem kellett használnom, huh :D."

Én pedig ahogy néztem a képet, egyre az jutott eszembe, hogy Strike a pose….és csak néztem a szomorú szemeket. Azt éreztem, hogy ez a gyönyörű nő belemerevedett egy pózba, amit kifelé mutat, és a benne rejlő valódi személyiséget elrejtette és lelakatolta. Tudom, ez most tök nyálasan hangzik, de tényleg ezt éreztem. 😀

Úgyhogy én mindenképp erre a kislányra akartam helyezni a hangsúlyt, így jött a rózsaszín alap, és minden könnyed, lányos díszítőelem, a rózsák, a szép cirkalmas keret az arca köré. A madárkák és a kottás papír, amit a kalitka alá ragasztottam (tudom, alig látszik, de én tudom, hogy ott van 🙂 ) az énekesnői mivoltra utal, a kalitkák pedig a bezártságot jelképezik, azt, hogy nem szárnyalhat szabadon, hanem mindig egy felvett pózt mutat,kifelé tündököl. Erre a tündöklésre utal a csillámos papír is, meg az idézet, ami ugyan nem Madonnától van, hanem korunk másik legnagyobb dívájától, Rihannától (Huhh, remélem Madonna nem olvas minket, mert lehet ezen besértődik majd 😀 ), de mikor alkottam folyton ez járt a fejemben, így muszáj volt rátennem. 🙂