Mivel nem találtunk ilyen hosszúkás vásznat készen, én megkértem a férjem, hogy két darab 20*20-as vásznat valahogy rögzítsen nekem össze, aztán még bónusz a műhelyében is jól körülnéztem, és begyűjtöttem minden kacatnak tűnő tárgyat 🙂 A csajok is gyűjtögettek kitartóan, aztán eljött a várva-várt nap, és mi összedobtuk amink van, az összes kincsünket, meg az ötleteinket is, és együtt kikisérleteztük a technikát. 🙂
Mint a gyerekek, úgy elvesztünk az alkotás örömében, nyakig festékesen nevettünk nagyokat, és élveztük ezt a kis kalandot. 🙂 Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy bátran lépjen ki a komfort zónájából, és merjen kipróbálni új dolgokat is, mert csodák születnek, de ha netán mégsem, akkor kísérleteztünk egy jót 🙂
A sok kacat mellett felhasználtam még számtalan NCsD gyurmadíszt és chipboardot, szerintem ezek tették igazán csajossá és finommá a vásznam. Ti hány darabot számoltatok össze? 🙂
