szerző: Belső Olga és Tihany Tamara
Ez a vasárnap maga volt a valóra vált álom, utoljára vagy 15 évvel ezelőtt éreztem így magam egy David Bowie koncerten: hinni se mertem, mégis megtörtént. Kalib vagyok, és Finnabair rajongó, ez van.
Szóval a pentacoloros Holczer úr elhozta nekünk Budapestre Finnabairt, hogy tanuljunk tőle. Áradozós rész törölve, lényeg, hogy NőiCsizma két workshopot szervezett vele, egyet délelőttre, egyet délutánra. Ott volt a csapatunk, majdnem teljes létszámban, és eléggé juhhéj élmény volt.
Először is a szervezés állati profi volt, az asztalok ilyen szigetbe voltak rendezve, hogy a kebelbarátok együtt alkothassanak-nevetgélhessenek, valamint együtt tudják használni a milliónyi cuccot, amit kitettek, eszközöket, anyagokat, díszítőelemeket. Bizony, azt is kaptunk egy csomót, voltak az ilyen kincstári ephemera szettek, az alkotócsomagban pedig volt mindenféle Finnabair szuperség, amikre évek óta csorgatom a nyálam. Mondtam én, hogy valóra vált egy álom.
És akkor még a workshop is elkezdődött.
A délelőtt folyamán art journalt készítettünk, háromféle technikával, volt egy bonyolult, egy közepes és egy egyszerű megoldás, és mindhármat lépésről lépésre mutatta a mester. Aki egyébként egy elképesztően cuki, pozitív nő, meg vicces is, rengeteget röhögtünk közben. Holczer úr fordított, de ahogy a poénok és a nevetés között eltelt időből kiderült, a scrapbook-english-t nagyjából tisztán értette mindenki. És még kávé is volt.
Finnabair egyébként elég laza csajszi, nagyjából abban hisz, hogy érzésből kell alkotni, lazuljunk el, aztán majd jön a flow, tíz percünk van rá :D. Maradjunk abban, hogy ez egy igen intenzív és hatékony workshop volt, és végre, végre élőben láthattam azokat az alkotásokat, amiket eddig csak monitoron. Priceless.
És hogy miket készítettünk? 🙂 Mutatjuk:
Edit műve:
Kalib oldalai:
Tamcsi művei:
Julia Romanova oldala:
És akkor jöjjön a délután! Sziasztok, én meg Tamcsi vagyok, és szintén Finnabair rajongó. 😀 Ami azt illeti újabban nagyon vonzanak a letisztultabb megoldások (is), de azért ami lenyűgöző, az lenyűgöző na. És Finnabair munkái durván azok. Volt szerencsém a délelőtti és a délutáni worshopon is résztvenni, és a rengeteg technikai fogáson kívül tudjátok mi a leges legfontosabb, amit megtanultam? Hogy egyszerűen TILOS görcsölni. Ez egy kreatív folyamat, amiben nincsen jó és rossz, csak olyan, ami kikapcsol és szórakoztat minket. Olyan ami ellazít és gyönyörködtet. Engedni kell, hogy áramoljon a flow (ahogy Kalib írta feljebb) és akkor már nagy baj nem lehet.
A kissé tömény és rohanós délelőtt után jött egy lelazult, elmélyülős délutáni rész, ahol egy kollázs technikával készült vászon volt a téma. Porté fotóval kellett dolgozni, és a fotó köré felépíteni egy "kis" díszletet. Rengeteg fogást tanultunk délután is! Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy csodálatos vásznak születtek! Mutatok párat, jó?
Edit, a jégkirálynő 😀
Julia Romanova zseniális vászna:
Fraupester most először csinált ilyesmit, úgyhogy duplán jár a WOW!!
És végül az enyém, amivel hát khmmm, nem vagyok annyira elégedett, de talán majd idővel megbarátkozunk egymással…meg hát tudjátok, nincs jó vagy rossz 😀
Ha röviden is össze kéne foglaljam: ÁLLATI JÓ BULI VOLT!! Szóval köszönjük Finnabair, jövőre veled ugyanitt? 😉
