Blessed – Áldott – fotócserés játék

szerző: ?

Azt írtátok, nagyon szeretitek a fotócserés oldalainkat, amiket karácsonyra szoktunk ajándékozni egymásnak a csapatban, és izgatottan várjátok a játékot! 🙂

Így most 1 héten keresztük megmutatunk nektek naponta 2 oldalt, majd jövő hét elején tippelhettek, melyiket ki  készítette! És természetesen a legjobban tippelő idén sem marad ajándék nélkül! (Tamcsi nem játszik 😀 )

Férfiasan bevallom a frankót, már az idejét sem tudom, hogy mikor készítettem utoljára oldalt. Úgyhogy előre sajnáltam is szegényt, akinek a fotóját nekem sorsolja Tamcsi, de nem is csak az, hanem mekkora égő lesz már, amikor eljön az igazság pillanata, és kiderül, hogy mégse akkora májer a NőiCsizma csapata, lúzer férkőzött közéjük, úristen, úristen.

Szóval, megfelelő mennyiségű rettegéssel feltuningoltam magam a feladathoz, és egy életem, egy halálom, megnyitottam a fotót, amit kaptam. Baszki. Ez az Edit, ráadásul családostól, ezt nem szúrhatom el.

Na, most már mindegy, ha így alakult, hát ebből kell kihozni a legtöbbet, legfeljebb majd bocsánatot kérek, vagy valami. Meg gondoltam még arra is, hogy passzolom a feladatot, de azt végül nem mertem megtenni. Úgyhogy elkezdtem töprengeni a megoldáson.

Eszembe jutott, hogy van nekem egy egész oldalas, virágos háttér csipim, meg egy edites papírkészletem, mármint úgy edites, hogy nem igazán vannak benne színek, de arany, fehér és fekete meg sok, plusz némi rózsaszín, ami pont ment Miri ruhájához, és amúgy is tök szép papírkészlet. Jó lesz. Feltúrtam érte a fiókjaimat (ti nem érzitek ezt át, de ha tudnátok, hogy hány scrapbook cuccot rejtő fiókom van, most elismerősen csettintenétek a nyelvetekkel), és hamarosan meg is találtam a keresett holmit.

Innentől kezdve már ment minden, mint a karikacsapás. De tényleg. A papírok, a kivágatok (én vágtam ki őket mind, kisollóval), minden, rögtön tudta a helyét. Összeraktam, csodáltam egy darabig, szigorúan ráparancsoltam a családra, hogy szintén csodálja és dicsérje meg mindenki, tíz másodpercet kapnak rá, és akkor leragasztottam. A végén pedig rájöttem, hogy mekkora buli már ez az oldalkészítés, jó kis hobbi ez a scrapbook, na!

Szerintem őszinte volt Edit mosolya, amikor meglátta az oldalt. Vagyis remélem.  De lehet, hogy csak a vacsorára gondolt közben, vagy valami. Ti mit szóltok hozzá, bírnátok egy ilyet? De őszintén? Tíz  másodpercetek van válaszolni!

 

Még nem érkezett hózzászólás!

Hozzászólás most!