szerző: Réti Virág
Mikor Edit augusztusban felkért, hogy októberben legyek vendégalkotó a NőiCsizma blogon, azonnal beindultak a fogaskerekeim. Rengeteget agyaltam, hogy mi olyat tudok még hozni, ami kicsit eltér a szokásostól, valamennyire különleges. Egy hét elteltével már számos ötletem volt, de nem láttam mindegyiknek a megvalósíthatóságát. Akárhová néztem, mindenben scrapbookot láttam. 🙂
A téma hamar adta magát, mert halomban álltak előhívatott fotók a 3 évvel ezelőtti esküvőnkről, amelyeket eddig még nem nagyon dolgoztam fel. Nem vagyok egy dekoros beállítottságú emberke, de mivel szerettem volna a hurkapálcikákat használni a koncepcióban, így kénytelen voltam megerőltetni magam, mert valamilyen megoldást ki kellett találnom azok tárolására. Így vettem egy üvegvázát és bele semleges színű kavicsokat, fatörmeléket és rövid ágdarabokat szórtam. Itt zárójelben megjegyezném, hogy aki nem szeretné, hogy lötyögjenek a vázába állított pálcikák és saját súlyuknál fogva elforduljanak, azok fixálás gyanánt tegyenek egy réteg virág- vagy hobbiboltban kapható oázist (tűzőhabot) vagy gyurmát a váza aljára.
Végül úgy döntöttem, hogy kereteket nem önmagukban erősítem a pálcákra, hanem kapnak egy papírszegélyt a könnyebb díszíthetőség érdekében. Ezt úgy volt a legegyszerűbb megvalósítani, hogy kerestem egymáshoz illő 6×6-os papírokat, melyeket félbehajtottam és akkorára vágtam, hogy kicsit túllógjanak a kereteken. A hajtásba illesztettem a hurkapálcikát és folyékony ragasztóval fixáltam, a papír két oldalát pedig kétoldalassal ragasztottam össze. Ekkor még túl szögletesnek tűnt az egész, így a két függő sarkot lekerekítettem. Ezzel a módszerrel meg is oldottam azt a problémakört, hogy hátulról hogyan mutat az egész, hiszen így nem a keretek hátulja, hanem a szép papírok látszanak. Arra kellett még figyelnem, hogy ne csak egy irányba készítsem el ezeket a pálcákat, hanem legyen jobbos és balos verzió is annak érdekében, hogy szépen el lehessen helyezgetni őket a vázában és ne billenjen egy oldalra a fókusz, hanem megmaradjon az egyensúly. A keretekbe beleragasztottam a fotókat, majd elhelyeztem a papírokon, többnyire túllógattam őket, hogy legyen az egészben egy játékosság. Ahol túllógattam a kereteket, ott azok hátulját is papírokkal fedtem be. Díszítésnek Edit kollekciójából liliomot, hortenziát és nefelejcset használtam, valamint a Zajlik az élet! csipi csomagból a szerelmes témájúakat. Rám nem jellemző módon aranyszínű címkéket vágtam a kártyákra, mert ehhez a témához úgy éreztem, hogy ez passzol. Volt még egy ív esküvős matricám régebbről, így ezt-azt hasznosítottam arról is. Örömmel konstatáltam, hogy a scrap piacos boltolásaim során szert tettem pillangós vágatokra is, amelyet itt végre elhasználhattam. Mikor beletűzögettem a vázába az elkészült képeket, akkor hiányosnak tűnt még az összkép, így gyorsan csináltam 2 db esküvős témájú kicsi tag-et, amelyet a kártyákról lelógattam, valamint egy szívecske csipit ragasztottam az egyik pálca szárára, hogy kitöltsem a középen tátongó űrt. Ezzel el is készült a megálmodott alkotás, amelyre ez idáig még nem tudtam egy megnevezést találni… 🙂
Tehát így lett egy esküvői emlékem, egy álló albumom, egy asztaldíszem, egy scrapdíszem vagy egy scrapdekorom. Tehát egy valamim, amire szeretek ránézni. 🙂
