szerző: Belső Olga
Kemény hétvégén vagyunk túl, a tatai Víz, Zene, Virág fesztiválon (értitek, fesztiválon!) voltunk, hogy népszerűsítsük a scrapbookozást. Azt előre sejtettük, hogy a fesztivál körülmények nehezített pályát jelentenek, de nekünk a scrapbook az szent, mi azért bármit megteszünk, hogy minél többen úgy érezzék, lehet, de nem érdemes e nélkül élni. Na jó, kezdetnek megelégszünk azzal is, ha felkeltjük az érdeklődést, sok emberrel megismertetjük ezt a hobbit. A függőség majd úgyis jön magától.
A terv az volt, hogy aki szeretné, azt lefotózzuk, majd a fényképéből elkészítheti a saját 6×6 inch-es oldalát. Ő adja az arcát és a kreativitását, mi pedig a hozzávalókat és a know-how-t. Edit fotózott, az új kis Selphie típusú masinájából pedig 2 perc alatt meg is érkezett a szuper minőségű fénykép. Kriszta, Juli, Kata és Kalib pedig az alkotásban segédkezett. Felvázoltunk néhány alapszabályt, elmagyaráztuk, hogy hogyan tudják a figyelmet odairányítani, ahová szeretnék. Megmutattuk a rengeteg papírt, virágot, dekortapaszt, díszítőelemeket, és azt is, hogy hogyan tudják ezeket használni. Külön a fesztiválra terveztünk felirat chipboardokat is, a legnépszerűbb természetesen a Víz, Zene, Virág 2014. volt, de nagyon szerették a hullámos kottát is.
A tatai Öregtó partján, a nyugalmi körülmények között festői, most viszont inkább gyerekektől hemzsegő kastélyudvarban állítottuk fel az asztalainkat, összesen nyolcat. Ennek ellenére sokszor kellett várakozniuk az érdeklődőknek, hogy felszabaduljon egy hely, leülhessenek alkotni.
Volt, aki csak odapenderült, gyorsan feldobott pár virágot a fotó köré, és már ott sem volt, de nem ez volt a jellemző. Sokkal inkább az, hogy amint leesett, hogy itt tényleg kreatívnak kell lenni, milliónyi megoldás létezik, és csak rajtuk múlik, hogy milyen lesz a végeredmény, izgalomba jöttek, majd elmerültek, és a külvilágot kizárva gondolkodni, alkotni kezdtek. És akkor azt éreztük, hogy ez az, ezért vagyunk itt.
Személyes kedvencünk ez a fiatal pár volt, a férfi és a nő is leült alkotni, és ugyanabból a fényképből két teljesen különböző: egy igazi férfias, és egy igazi finom, nőies oldal készült. Mindketten élvezték az alkotást, majdnem egy órán át játszottak elmerülve.
Elfogyott vagy 50 scrapbook papír, több kilométer dekortapasz, sok száz virág, több tucatnyi dekorgomb, maréknyi félgyöngy, flitter és strasszkő, egy egész cukrászdának is elég csipkepapír. Beszéltünk sok-sok emberrel, dögönyöztünk sok aranyos kisgyereket (minden alkotó nő mögött egy türelmes férj áll), láttunk, igazgattunk több tucatnyi első művet és iszonyatosan elfáradtunk. De mindent egybevetve remekül szórakoztunk, mert mégiscsak a hobbinkkal foglalkoztunk, és ezzel örömet szereztünk másoknak is.
Hát így fesztiválozik egy scrapfüggő.
