szerző: Mánfai Kinga
Balázs egy ideje kérlelt, hogy az egyik rokonának készítsek magunkról egy kis albumot, mert biztosan nagyon örülne neki. Persze a sok év alatt rengeteg kép készült rólunk, profi fotósok által, vagy csak a nyaralások/kirándulások alkalmával készített szelfik… de bevallom, egyrészt lusta voltam ekkora mennyiséget átválogatni, másrészt megpróbáltam az egységességre törekedni. Jónéhány évvel ezelőtt egyik kedves barátom, a KisBergics szervezett egy több napos esküvői fotós workshop-ot, aminek keretén belül az egyik programelem a jegyesfotózás volt, amire egy szimpatikus valós párt választott modellként – azaz nyilván minket 🙂 Így történt, hogy ugyanarról az alkalomról kb. 15 különböző fotóstól van 1-1 sorozatunk, ami nagyon izgalmas, mert mindenki mást látott meg az adott szituációkban, beállításokban. Mégis, a színvilág (szerkesztéstől függően persze) nagyjából azonos.
A rózsaszín felsőm szerintem klasszul harmonizál ezzel a papírkészlettel, és nekem a geometrikus szív is nagyon adta magát, annyira jól összeillik a papírokkal. Megmondom őszintén, hogy az album alapja már egy ideje várja, hogy kidíszítsem, de végre sikerült pontot tennem a projekt végére. 🙂
Mondtam már, hogy mit imádok a nőicsizmás díszítőelemekben és az alkotócsomagokban? Hát azt, hogy remekül kombinálhatóak egymással! Néha az innen-onnan megmaradt apróságokat csak egymás mellé bedobálom, és időnként azt sem tudom, melyik melyik csomagban volt eredetileg… de tulajdonképpen mindegy is, mert olyan jól mennek egymáshoz!
Tudom, már nem annyira menő a géz, én viszont még mindig rajongok érte! Egy kis gessoval ha kell, akkor szépen eltakar, de ha úgy akarom, akkor éppen kiemel. Szeretem a bohókás kuszaságát, valahogy úgy vagyok vele, mint a Mátyás király meséjében, hogy „hoztam is meg nem is”, mert annyira nem egy extra valami, de szerintem mégis sokat dob egy-egy részleten. Nem túl feltűnően, de ezt az apró dolgot igyekeztem végigvonultatni az albumon. Néhány csipi, szócímke, egy kis dekortapasz, enamel dots, és kész is. Szeretem a színeit, a mintáit – kicsit el is gondolkoztam, hogy odaadjam-e ajándékba 😛
U.i.: észrevettem egy hibát az egyik képen, pontosabban az albumon, egy ragasztás nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztem – valószínűleg idő előtt sikerült becsuknom. Aki kiszúrja, az nyer egy piros hangszórót 🙂
Felhasznált alapanyagok:
· A divat én vagyok! – papírkészlet
