szerző: Tihany Tamara
Dorcikám az én kis szendvics gyerekem, aki beszorult a tesói közé, gyakran nehezen viseli hogy nem csak ő van egyedül. Ilyenkor bánatos, sokat szomorkodik, amit nagyon rossz nézni.
Mit tehet egy anyuka ilyenkor? Hát igyekszik több figyelmet fordítani tündér kis porontyára, és a nem létező szabad idejét úgy igazítani, hogy picit több jusson belőle rá.
Egy ilyen kettesben töltött délutáni játszóterezés alkalmával készült ez a selfie rólunk, amit nem csak azért szeretek nagyon, mert Dorcikámmal vagyok rajta, hanem mert egy kedves kis aranyköpés is elhangzott a kép készítése közben, amire szerettem volna sokáig emlékezni. 🙂
Az oldal alapja a nagy geometrikus szív csipi, amit itt-ott betekertem színes hímzőfonallal, a címet pedig hímeztem.
Szeretem az új átlátszó matricákat, jól mutatnak a fotókon. 🙂
