szerző: Garabics Niki
A lefagyizott ruhácskákon és maszatos pofikákon kívül: hát persze, hogy EMLÉK!
Legalábbis egy scrapbookosnak… Mert ugye sokszor van olyan pillanat, amikor előkapjuk a telefonunkat, hogy gyorsan megörökítsük azt a mókás, kis maszatos arcocskát, a boldog arckifejezést, vagy bármi mást, mert nem szeretnénk elfeledni. Ha ezzel te is így vagy, akkor tedd a fotóidat fagyi albumba!
Eredetileg több fotót terveztem ebbe a fagyi albumba, de elsőre inkább a külalakra koncentráltam, így csak három, számomra igen kedves fotó került bele.
Így készült:
1. Először kivágtam a háromszöget, a tölcsért, amit fehér alapkartonnal merevítettem ki. Ezt követően a „papírgombócokat”, mindegyik tetején egy kis fület hagyva, a ragasztás helyének. A legalsó gombócot (nálam a narancs) akkora méretűre vágtam, mint maga a fagyi.
2. A legfelső gombócot fent ragasztottam az alaphoz (narancssárga papír), ezt követően már csak ki kellett mérni, hogy a középső gombóc hova essék. (Rést vágtam a papíron, így futtattam át a ragasztásnak szánt fülecskét a túloldalra.)
3. Ami nem látszik a fotókon, hogy a végén a gombócok méretével megegyező fehér kartont vágtam ki, amit a hátoldalra ragasztottam. Ez egyrészt elfedte a ragasztásokat, másrészt tartást ad az egész „albumnak”, hogy a csemeték által úgy fogható legyen, mint egy igazi fagyi. (lásd fenti fotó)
Egy kis díszítés, egy kis csillámpor és kész is.
Sajnos későn jutott eszembe, de azért leírom ide nektek. Szóval a gombócokat megcsinálhatjuk – a nagyon kedvelt – „vízesés” technikával is. Vagyis egy fülecske (meghúzásának) segítségével pörgetjük a gombócokat, vagy fülecske nélkül – hasonlóan az enyémhez – sűrűn pakolgatjuk egymás fölé a gombócainkat, természetesen annak fényében, hogy mennyi fotót szeretnénk benne elhelyezni. Miért ne lehetne akár tíz gombócos fagyink, nem igaz? 🙂
