szerző: Fiáth Mónika
Most egy kicsit hosszabb leszek 🙂
Úgy alakult, hogy három évvel ezelőtt azzal a hírrel fogadott minket a doki, hogy ikreink lesznek. Annyira nem volt váratlan, mégis a pár hét örömködés után rendesen inunkba szállt a bátorságunk. Anyukám rögtön felajánlotta, hogy ha szükségét érezzük, jön és segít. Több, mint 100km-re lakik, szóval nem a szomszédban. Akkor még nagy volt a mellényünk… aztán amikor a kórházban kezdtem magamhoz térni, azonnal telefonáltam, hogy biza' elkelne az a segítség. …
….és azóta is töretlenül jön, utazik, segít nekünk, a gyerekek imádják, mi pedig hálaimáinkba foglaljuk a nevét!
Készítettem már neki kis albumokat, tényleg piciket. Most valami falra akaszthatót, polcra kitehetőt szerettem volna, amin természetesen az unokák fotója van, hogy ha belép a szobájába, rögtön lássa őket (hátha így még sűrűbben jön – neeem, csak viccelek :D).
12" oldalt nem tudtam elképzelni nála, ezért másban törtem a fejem. Egészen addig, míg nem jött szembe velem Stacey Young csodaszép alkotása. Ezt nekem is ki kellett próbálnom!
Először lealapoztam furnér-lapomat, szívecskéket vágtam ki Dear Lizzy színes, vidám papírjaiból, elrendeztem őket, és mielőtt leragasztottam volna, a 3D hatás miatt kartont vágtam alájuk. Lekentem mindent gessoval és vízzel jól felhigított mistet csöpögtettem a szívecskék közé, az alapra. Ezzel eljátszottam egy ideig. És már jött is a kedvenc rész: Nőicsizma virágok, pillangók, szócímkék, egy kis toll és cérna, és persze az elmaradhatatlan ágacska. Készítettem egy köszönöm-szívecskét is, Edit geometriai szív-kollekciójából, de sajnos fejben szkreppelve jobban nézett ki.
A kísérő képeslapomon viszont imádom! Ágacska-kerettel!! <3
