szerző: Kocur Márta
Amikor Edit megkérdezte, hogy kinek lenne kedve a legújabb übergigacukiságból inspit készíteni, egyből tudtam, hogy számomra ez a kollekció a KELL kategóriába tartozik. És, hogy miért? Mert bájos és kedves, és tényleg bármilyen gyerektémához nagyon jól illik. Szinte rejtegetnem kell a gyerek elől, mert amint meglátja, már üzletel, hogy melyik tollmatricát vagy csipit nyúlhatná le. 😀
Éppen ezért is arra gondoltam, hogy mi lenne, ha Annámmal együtt készítenénk belőle valamit. Jókor jöttek apukám által beszerzett kartongurigák a „majd ezek is jók lesznek valamire” elvet követve, tökéletes ceruzatartó alapnak bizonyultak. Mindemellett az ötletet hasznosnak is ítéltem meg, főleg, hogy a ceruzákat a föld nyeli el naponta. 😀
A guriga aljára sörkartont ragasztottam, majd Anna befestette főleg belülről az alapot, hogy ne látszódjon a csúnya nyers felület. Erre méretre vágtam az egyik papírt és alaposan ráragasztottuk (figyelem! szuper program a kétoldalas ragasztószalag papírjának levonása. persze a gyerkőcnek 😀 ). Mivel a gurigánk szélesebb a papírtól, így a nyílást bőrrel és egy másik szép mintás papírdarabbal takartuk el. Majd erre jött néhány csipi és matrica – azt szerettem volna elérni, hogy a matricáknak is legyen tartásuk, ezért előbb ráragasztottam őket fehér alapkartonra, majd körbevágtam azokat -, na meg persze a felirat, vagyis négyévesem indián neve, ha úgy tetszik: „Anya, én Aranyhaj vagyok! Látod? Aranyszínű a hajam.” 😉
Felhasznált termékek: