szerző: Belső Olga
Meg kell, hogy állapítsam, hogy a karácsonykor jön el az én időm! Mármint az alkotás szempontjából. Ilyenkor lehet ugyanis mindenféle miniprojekteket készíteni, sőt kell is, nagy mennyiségben. Képeslapokat ugye a tanítónéniknek, óvónéniknek, rokonoknak, címkéket az ajándékra, meg hasonlókat, ami megmondom, miért jó. Mert millióféle technikát be lehet vetni, és nem kell utána bajlódni fókuszponttal meg egyensúlyba hozással, meg mindenféle ilyen rejtélyes izékkel, ami vagy összejön, vagy nem. Na jó, össze szokott azért :D. Csak egy tag-nél ugye nem tételeződik, pacsmagol, díszít, kész.
Ez történt most is. Az őszi szünetet Editékkel töltöttük Sopronban, szuper volt, a nagylányaink hatalmas barátságot kötöttek, állandóan pusmogtak, terveztek-szerveztek, ahogy az a nyolc és féléves kiskamaszokhoz illik. (Ákos és Miri sztorija pedig kimondottan romantikus, de hát kérem, diszkréció). Szóval térjünk vissza Sopronba. Mellesleg jó sokat időztünk a Harrer csokimanufaktúra cukrászdájában is (szia Piroska :D) ahol mindenféle puccos csomagolású csokikat vásároltunk. Már a dobozért megérte.
Ki másról kerülhetne vajon fotó a Harrer-kék dobozba, mint a majdnem Harrer-kék dzsekis Tamaráról és Borcsiról, amint átölelve tartják egymást a fertőrákosi mólón? Egyébként tényleg mini projekt, a dobozt kívül-belül átpacsmagoltam gesso-val, megfröcsköltem fekete és bronz festékkel, doboz a tetejére hődomborítottam egy karácsonyfát, belül pedig ott a kép. NCSD kiegészítők, fél óra alatt tenyérnyi kis ajándék.
Asszem elkunyerálom a másik csoki dobozát is az uramtól, hogy mind a két lánynak legyen ilyen.
