szerző: Garabics Niki (Kakukkmanci)
Korábban készítettem édesanyámnak táskában hordható, kompakt, ide-oda hajtható kis mini albumot az unokák fotóival, hogy bármikor nézegethesse, illetve büszkélkedjen velük, ha összefutna ismerőssel.
Rendben, de mi van akkor, ha éppen csak leszalad valamiért a közeli boltba és nem viszi magával az egész táskáját. Ilyenkor szokott előfordulni az – mert persze Murphy keményen dolgozik a háttérben -, hogy: „jaj, hát épp nincs nálam az a kis fotó könyv, amit a lányom készített az unokáim fotóival!”
Én pedig most hoztam egy megoldást erre a problémára. Mert mi az, amit az ember mindig magával visz, még akkor is, ha csak a sarki pékségbe szalad ki? Na, mi? Hát a lakáskulcs!
A megoldás pedig: kulcstartó mini album 🙂
A készítés folyamata:
Méreteket szándékosan nem írok, döntsétek el magatok, hogy mi fér bele nektek a „mini” kategóriába. 🙂 Vékony viaszvászonra ragasztottam a méretre vágott kraft karton darabokat. A vászonra előtte rávarrtam egy hajtókát, amelyre később patentot erősítettem. Ez zárja majd az albumot. (A viaszvászon azért jó választás, mert jobban megvédi a kulcstartó albumunkat a mindennapos használattól.)
A szokásos albumkötési módszerrel – kétoldalú ragasztó segítségével – a lelógó részeket visszahajtottam. Ezután kivágtam az album oldalaihoz a papírokat, amelyeket a hátlapok összeragasztásával rögzítettem egymáshoz. Az első és az utolsó lapot kétoldalúval rögzítettem a borítóhoz.
Ezzel készen is volt az album alap. Ezt követte a fotók beragasztása és a minimál díszítés.
Ha azt kérdeztem volna az elején, hogy nálatok mi egy mini album méreteinek alsó határa, említettétek volna az 5,5 cm x 7 cm-es méretet? 🙂
Ez persze nem csak nagyszülőknek, de ugyanúgy barátainknak, ismerőseinknek, rokonainknak is ötletes ajándék lehet.
