Papalap

2016.11.10.

szerző: Ranga Sophie

Mikor apósom nagypapa lett, nagy lelkesen unokájának szinte minden apró mozzanatáról nyomtattam fotót neki: ahogy kúszott-mászott, először felállt, kibújtak a fogai, vagy anyukája kedvéért szép ruhában ült csak 🙂 . Ez a jó szokásom később a gyerekek számával fordítottan arányosan alakult… Legkisebb unokájáról már alig kap, pedig ő aztán tényleg rohamos gyorsasággal fejlődik.

Mivel szeretem a praktikus ajándékokat, de ünnepek alkalmával sem szoktuk nagy dolgokkal készülni egymásnak, egy olyan képeslappal gondoltam meglepni, ami biztos vagyok benne, hogy nem a fiók mélyén köt majd ki. Egy budavári séta alkalmával mind az öt unokáját sikerült egy képen tudni, amiből feltétlenül szerettem volna neki is adni.

A lapot egy három részre hajtott akvarell papírból készítettem. A kékkel megfestett borítóra egyszerűen csak felragasztottam egy damask chipboardot, a belső felére viszont több apróság is került. Az első oldalra Emília kis segítséggel írott jókívánságát ragasztottam egy varrott szélű papíron.

A másik oldalon a damask stencil segítségével, hődombortással és festéssel díszített zseb került, amibe Emília és Boróka rajzait tettük.

A harmadik oldalra, és a másik felére, a fent említett képeket szántam. Az egyik fotót ezekből keresztben ragasztottam fel, ami köré egy vastagabb, múzeumkartonból vágott keret tettem. A képeslapot ”házikóra” hajtva, mint egy asztali fotókeret funkcionál, így apósom egyszerre gyönyörködhet az összes unokájában!