szerző: Hámos Beáta
A lányaim már harmadikba és negyedikbe mennek – igazi nagylányokká váltak. Már nem igényelnek annyira engem úgy, mint régebben. Ez egyfelől jó, másfelől mégis szívfájdító egy kicsit. Nem szeretném elveszíteni azt a szoros köteléket, ami közöttünk van és bízok benne, hogy ez a kötelék lesz az, ami átvészelhetővé teszi majd a kamaszkort. Csak remélni tudom, hogy továbbra is nyíltak és őszinték lesznek velem.
Azért, hogy ez a szeretet-szál megmaradjon úgy határoztam, hogy az uzsonnás táskájukba mindennap csempészek egy kis meglepetést. Néha csokit, néha valami apró tárgyat – és néha scrapbookos címkét, könyvjelzőt, idézetet, üzenetet.
Ezekből készítettem el egy párat előre. Nagyon megkönnyítette a dolgom az NCsD-s iskolakezdéses címke- és chipboard csomag. Már csak néhány papírdarabot és apró díszítőelemet kellett az alapra ragasztanom és már kész is voltam!
Azért is tartom jó ajándéknak ezeket az apró meglepetéseket, mert akár kis üzeneteket, bíztatásokat is írhatunk a címkékre, sőt! Csemeténk utána felhasználhatja ezeket, mint könyvjelzőt vagy beragaszthatja a naplójába…. Nem lehet elég korán kezdeni az emlékmegőrzést sem!