Fél évszázaddal később…

szerző: Belső Olga

Rendkívül romantikus sztorit mesélek el most nektek.

Anyósom az édesanyja második házasságából született, az anyukája első férje ugyanis odaveszett az első világháborúban. Így a testvéreinél majdnem húsz évvel fiatalabb volt, akik szinte a gyerekükként szerették őt. Anyósom a legidősebb nővérének, Jolinak a nála alig néhány évvel fiatalabb fiával együtt nőtt fel, ez a fiúcska volt Kuki, aki onnan kapta a nevét, hogy állandóan izgett-mozgott, mint a sajtkukac.

Joliék azután 56-ban családostól disszidáltak Amerikába. Amíg anyósom édesanyja élt, tartották is a kapcsolatot, leveleztek, küldözgettek haza ezt-azt – ugye akkoriban az amerikai rokonok tartották fenn a népgazdaságot. És persze fotókat is küldtek saját magukról, hogy az itthoniak lássák, jól vannak, boldogok.

Ezek a fotók nemrégiben anyósomhoz kerültek, aki gondolt egyet, és megkért, hogy készítsek belőlük egy albumot, amit elküldhet karácsonyra az ötven éve nem látott testvér-helyett-testvére, Kukinak Amerikába.

Jó hosszú ideig nézegettem a fotókat, törtem a fejem. Ugyanis nem is annyira a képes felük a családi kincs, hanem az üzenetek, amiket a fotók hátuljára írt Joli, a férje és Kuki, ötven évvel ezelőtt. Éppen ezért az eredeti fotókat akartuk visszaküldeni egy szép albumba kötve. Hadd sírjon. 🙂

A fotók egy részének kihajtható keretet készítettem, aminek a hátulját kivágtam, hogy látsszon a felirat. Egy másik megoldás, hogy pauszra ragasztottam, amin szintén jól átlátszik a felirat. Volt, hogy zsebet készítettem, és ebbe toltam bele a fotót, amit előtte jól megerősítettem úgy, hogy írásvetítő fóliát ragasztottam a hátuljára.

A díszítést nem akartam túlzásba vinni, mégiscsak egy 70-es férfiről van szó (aki remélem, nem azért vált el a feleségétől, mert az összes pénzüket scrapbook hozzávalókra költötte 😀 )

20151120_110347 20151120_110420 20151120_110450 20151120_110456 20151120_110521 20151120_110532 20151120_110546 20151120_110558 20151120_110640 20151120_110649 20151120_110711 20151120_110729 20151120_110752 20151120_110804 20151120_110820

A férjem roppant elégedett, remélem, anyósom is az lesz majd a végeredménnyel, Kuki pedig, aki most már nyilván nem Kuki, hanem a roppant komoly William G. Toth néven él, meghív minket Kaliforniába, mint a Mézgáékat a jó Huffnágel Steve. Na jó, nincsenek ilyen hátsó szándékaim, de azért remélem, örülni fog majd.

Ti örülnétek a helyében?

1 hozzászólás

  1. Your comment*

    Naná, hogy örülnék 🙂 Szerintem ez az album kimeríti a következő fogalmak tárházát:  szépséges, ötletes, elérzékenyítő, hangulatos…   Gratulálok Olgi!

Hozzászólás a(z) Katona Károlyné bejegyzéshez