szerző: Belső Olga
Juli kedvencei, a vízfestékek után most Kalib kedvenceit, a pasztákat vesszük sorra. A technikai részen hamar túlesünk: az ujjunkat használjuk, finoman rányomjuk a pasztára, majd a tégely szélén jól lehúzzuk róla a fölösleget, és már kenhetjük is a munkadarabunkra. Persze vannak kivételek, de azt majd menet közben úgyis elmondom.
Első, nagy kedvencem a viaszpaszta. Domború, rücskös felületekre lehet jól használni. Például struktúrpasztára, Sizzix-szel domborított papírokra, de barátaim, a gyurmadíszek is szuper alapot képeznek, mert a paszta remekül kiemeli a formákat. Mondanom sem kell, én rend szerint sötétbarnára vagy feketére festem előtte a gyurmit, de Edit például fehéren, kéken is használja. Természetesen ezt a terméket nem csak fém színekben lehet kapni, hanem kékben, zöldben, lilában, stb. is.
Szerintem ugyanebbe a csoportba tartozik az antikoló paszta is, a magam részéről ugyanúgy használom, mint a viaszpasztát. Még egy trükk: ha egy chipboardot lefestünk valamilyen színnel, majd a szélét kicsit megkenegetjük viasz- vagy antikoló pasztával, nagyon érdekes hatást érhetünk el.
Beszéljünk a mázpasztáról. A mázpasztát szintén több színben lehet kapni, pl, zöldben, lilában, de aranyban is. Az ezzel kezelt dolgaink úgy fognak kinézni, mint a Zsolnay eozinmázas porcelán – legalább is a zöldtől feltétlenül. Ha mázpasztát használunk, semmiképpen sem hagyhatjuk el a fekete akrilfestékkel való alapozást, különben nem érjük el a kívánt hatást.
Tudom, sokan vitatkozni fognak most velem, de megkockáztatom, a Gelatos is egyfajta paszta. Nem csak az állagát tekintve, de szárazon akként is viselkedik. Egyszerűen bekenjük vele a munkadarabot, és az ujjunkkal elkenjük. Ezzel a módszerrel színezhetünk pl. chipboardot, de papírt is könnyedén. Ha előtte Sizzix-szel megdomborítottuk a papírunkat, akkor nincs is több tennivalónk, jól fog kinézni nagyon. Ha azonban sima papírra kenjük, azzal egy újabb technikának ágyaztunk meg. A száraz Gelatos-szal lekent papírra ugyanis ráfektethetjük kedvenc stencilünket, és a nem fedett részeket visszatörölhetjük popsitörlő kendővel. Így a stencil negatívját fogjuk megkapni, hiszen a struktúrpasztázással vagy misteléssel szemben ebben az esetben ott marad festékünk, ahol a stencil fedi a papírt.
És ha már a struktúrpasztánál tartunk, nos, nem hiszem, hogy túlságosan magyarázni kellene a használatát, úgyhogy álljon itt inkább a receptje Gabrielle Pollacco-tól: fél csésze szódabikarbóna, vagy babahintőpor, 2 csésze folyékony barkácsragasztó, 1-2 csésze fehér akrilfesték, és esetleg némi víz. Ha pedig színes struktúrpasztát szeretnétek keverni, használhatjátok a Pentart finom 3D porát, amihez csak a megfelelő színű akrilfestéket kell belekeverni. Mivel a festék csak bevonja a por szemcséit, és nem keveredik vele, ezért a szín nem változik, a fekete fekete marad, a piros pedig piros, és nem rózsaszín.
Remélem, tudtam újat mondani.
