szerző: Királyfalvi Bea
A hétvégén nagy családi rendezvényre voltam hivatalos, ugyanis az én drága Keresztanyám nyugdíjba vonult. Ezen alkalomból sokan összegyűltünk, hogy megünnepeljük őt. Nem érkezhettem üres kézzel, valami maradandót szerettem volna neki adni és mi mást húzhattam volna elő a tarisznyából, mint egy vászonképet.
Őszintén megmondom, nagyon rágörcsöltem, mert valami igazán jót szerettem volna neki...













