szerző: Ranga Sophie
Azt hiszem, negyedik osztályos lehettem, amikor az anyák napi műsor keretében József Attila Mama című versét szavaltam anyukám felé fordulva, potyogó könnyekkel. Meg eszembe jut az is, hogy kisgyerekként folyton trükköztünk az öcsémmel a Meselia hegyen, hogy a magasra nőtt orgonáról néhány ágat megszerezzünk, és kedveskedhessünk neki. Gyerekként is köszöntöttük, de annyira...













